“hidd el, hogy léteznek, teleszarják belsős poénokkal a tumblrt, harrypotteres pólót viselnek “”ironikusan”“”, minden másodiknak van egy saját tematikus blogja is, ami persze szar, és büszkék rá, hogy szarnak bele mindenbe és mindenkibe. Viszonylag jól körvonalazható bagázs.”
“Átlagos magyar hipstert kb. ilyen tulajdonságok alapján lehet felismerni:
- hedonista életviltel
- liberálisnak mondható életvitel, ugyanakkor szinte teljes apolitikusság
- társadalmi érzékenység deficitessége
- a saját társadalmi helyzetére való (sokszor “”ironikus”“) büszkeség, anélkül, hogy az adott helyzetből ki akarna törni
- obskurus zenék/filmek/akármik tömkelegének ismerete, ugyanakkor bármiféle, ezek rendszerezésére alkalmassá tevő műveltség hiánya
- állandó, ironikusnak nevezett, azonban inkább komolytalan beszédmódÖsszességében a mai magyar hipster szubkultúra a későkapitalista dekadenciát és az osztálytársadalomba való belenyugvást képviseli, csak olyan mértékben szubverzív, amennyire az uralkodó ideológiát nem veszélyezteti - ellenkultúrának tehát nem tekinthető.
”
“A metalosok többnyire férfitestbe zárt nők? Ne keress választ arra, mire nincs. A Metal-kedvelői sokfélék, éppoly gazdagon rétegzett csoport, mint maga a (magyar) társadalom egésze. Hogy a szokott sztereotípiákat szaporítsam, vannak köztük nyugodtak és lobbanékonyak. Vidámak és elvágyódók. Aktív sörfogyasztók és absztinensek. Tetováltak, hosszúhajúak, és akik nem. Gyűlölködők és pacifisták, szélsőségesek-mérsékeltek, liberálisok és konzervatívok. Hívők és kételkedők (már hallom a következő kérdést, de hidd el, sátánistával még nem találkoztam). Nacionalisták és internacionalisták, apolitikusok és pártkatonák. A magaskultúra iránt mélyen érdeklődők, és beszűkült agyú, tanulatlan bunkók. Zenei ízlés tekintetében sokoldalú, fejlődőképes egyének, és kik csak Metal-t hajlandók hallgatni. E végletek közt is mindenfélék, nem számoltam meg, de biztosan hasonló arányban. Az egyetlen mi közös bennük, hogy imádják a hangos, kemény gitárhangzást, és mellé a szilárd ritmusszekciót. A koncerteket, ahol átjárja testük az a hatalmas energia, mely egyetlen másik zenei műfajnak sem sajátja. Ha ennél több közös pont után kutatsz metalos és metalos közt, az idődet pocsékolod.”
“Bocs az előbbiért, most látom, hogy az számcím és nem az előadó - tehát nem akartam fölöslegesen irogatni, csak félrenéztem. Amúgy így is förtelmes az említett Blind Faith c. szám.”
“Nem tudom, jó helyen írok-e, de én nem tudtam, hogy Blind Faith néven merészel másvalaki összehozni zenekart (vagymit), s ráadásul ezen a néven botrányos nyálas taknyot produkálni. Mint ismeresetes, az eredeti Blind Faith nevű zenekar 1969-ben létezett, 1 szűk évig, de a lemezüket ma is lehet - gyakorta még az “uptodate” kommersz boltokban is kapni. Talán Eric Clapton neve még a mostani 20 éveseknél is ismerősen cseng (ő volt a Blind Faith gitárosa), s mostanában is koncertezik közösen azzal a Steve Winwoodal, aki BF billentyűs-énekes vezetője volt. Amúgy Ginger Baker dobolt (aki szintén nem az ismeretlen zenészek közé tartozik), és egy Rick Grech nevű alak besszusgitározott és hegedült benne (a Family nevű menő bandából). Ez a Blind Faith volt a rock egyik legismertebb “supergroup” formációja, vagyis mindegyik tagja korábban már ismert sztár volt más együttesekben. Magyarországon ilyen “supergroup” volt az LGT. Csak azért írom le ezt, mert kíváncsi vagyok, melyik technoőrült DJ fogja magát így hirdetni esetleg, hogy “Pink Floyd”, vagy melyik kihipózott trendy monoton zenét játszó banda fogja magát “Queen” néven hirdetni. Nem arról van szó, hogy mostani gyerekek nem vehetik fel a régi együttesek neveit, csak zavaró, ha régi név még visszaköszön a boltok polcain, ráadásuk még szépen cseng még sokak fülében.”
Aki már volt Hó Márton koncerten az tudja, hogy mennyire NEM őszinte és NEM eredeti az egész.
HM újságíró ismerősei és az “underground média” nagyon komoly erőfeszítéseket tesz, hogy pozíciót szerezzen a zenekarnak, én mégsem találkoztam még egyetlen emberrel sem, akinek tetszett volna, és a végén úgyis csak ez számít, nem pedig a púder.
Annyi jobbnál-jobb zenekar van az országban, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy egyről a kettőre lépjenek, akik rengeteget rimánkodnak akár csak azért, hogy legyen róluk egy ilyen interjú. Nem lehetne egyszer róluk írni? Legalább egyről! Olyan kicsi az ország, rengeteg borzasztó produkció van az első-második vonalban, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy az igazán jók elől vegyük el a helyet, akár csak azt az egyet is!
“Tisztelt szerkesztőség!
Rengetegszer látom leírva és hallom a médiában, hogy “Jacko”. Szeretném önöket arra kérni, hogy ezt a média által kreált “becenevet”, ha mód és szándék van rá kerüljék. THX”
“A Shakira- mega zene- jó a hangja - botrányosan szarok a lemezei, gagyi nőszemély, hányinger a zenéje.
Timberlake- nulla…ingyen sem kéne.
Beyonce-vel is az a baj, hogy meg van csinálva”- nem tükrözi a személyiségét amit énekel, csak írják neki nincsenek korszakok a zenéjében, az életében…nekem ne rikácsoljon :-DElton John-ra már elmentem külföldön, Sadera is megyek, pedig 33 ezer a jegy, és ő sem “akkora” sztár de sebaj.
John Lennon - nos én csak 31 vagyok, de sose szerettem ,ha Beatlis ment mindig elkapcsoltam. VAlahogy idegesít nem tom, utálom egyszerűen, a Stone-t szintén utálom.
Nem tom mi lesz húsz év múlva de még csak 51 leszek, remélem jönnek még elő jó albumok énekesek, vagy nem járok koncertre vagy!- elmegyek George Michael 50 éves jubiliumi koncertjére akkor is ha ezer font lesz egy jegy :-D
És majd akkor is lehet fanyalogni hogy mennyire sz…r volt :-D
”
Nem, mi nem vettünk észre semmilyen „magyar mintát”, bár már – mióta kötelező - G-dúrban hímnuszolunk, és a parton is kokárdát viselünk (a hányás alatt), itt a magyar tenger partján (is?), már nem veszünk észre semmilyen kötelező értékeket.
Ja, hogy majd “odakint”, meg a Szigeten? Na, ott egy kvarttal majd feljebb énekelünk és többet hányunk.
Bye!
- bright egy cseppet sem kopott, mióta nem találkoztunk
Na, akkor szólok…
Ez a verseny (mármint a kimenetele) NEM A ZENÉRŐL SZÓL. Ebből (is) látszik, szegény kis hazánknak mennyire nincsenek barátai, kapcsolatai, senkije. Gyakorlatilag úgy szarnak a fejünkre, mintha a térképen se lennénk. A volt Jugoszlávia és a volt SZU tagállamai, ill. egész Dél- és Észak-Európa nem győzött egymás országaira szavazgatni, még akkor is, ha olyan gyatra, idióta, elmebeteg jelenségek voltak színpadon, mint az a két piros paprikajancsi bohóc a korongecset hajukkal. Mik ezek? Szalajtott ápoltak? Merthogy nem zenészek, az tuti. Itt nem dalok voltak, hanem performance-ok. Minél idiótább valaki, annál jobb. Ez az egyik, a másik a már említett összefogás. Arra számítottam, látva (az egyébként háborús kapcsolatban álló) országok (pl. Kakukázus államai) egymás nyalását, hogy minket legalább a szlovákok, lengyelek nyomnak 1-2 ponttal. Láss csodát: a monarchiai emlékektől vezérelve a Sógoroktól, és CSAK A ROMÁN szavazóktól kaptunk egy kisebb adag pontocskát. Gyakorlatilag mindenki tojt Katira, de hangsúlyozom: NEM őrá, hanem Magyarországra.
NA EZ AZ, AMI AZ IGAZI KUDARC.
Emlékszem, 2009-ben az as “helyes kis” norvég srác a hegedűjével úgy nyert, hogy max. az óvoda középső csoportjába soroltam volna be, viszont pl. volt egy albán kiscsaj, akinek a dala majd szétvitte a színpadot (YouTube-on nézzétek meg), simán nyugati színvonalú, slágergyanús, jó dal volt. Hol van ma? Sehol nincs. Kati dala Zene volt, és Hang és Minden a javából. Mint 1983-ban a Neoton a Yamaha fesztiválon. Gratula a szerzőknek, és az előadóknak egyaránt. NEM RAJTUK MÚLT, senki ne cseszegesse őket a jövőben sem. Én, ha rajtam múlna, az életben nem indítanék magyar versenyzőt ezen az álságos, képmutató, csúsztatásos, irreális “versenyen”.
Huh, ezt kipuffogtam.
